Egyszer régen élt egy fáraó. Yukuyusungnak hívták. Kíséretével
gyakran sétált az emberek között, ahol egy fiatal leányra lett figyelmes, aki szívhez szólóan énekelt a templom ajtajánál.
A fáraó megállt előtte, s megkérdezte, mi a neve.
- Yosina vagyok – mondta illőn meghajolva a leány.
- Gyere az udvaromba, énekelj nekem is egy kicsit!
Kérésed parancs – mondta a leány.
A palota udvarán letelepedett egy gyékényszőnyegre és énekelni kezdett:
Ujjongott a szívem, amíg máshol voltam,
Ujjongott a lelkem, amíg koldultam,
Ínségben lévők ajándéka voltam,
Testvéreimnek mannája voltam.
Sírnak a szemek, sírnak a szájak,
Potyog a könnye Koldus-országnak.
Minden csepp könny a bánat kristálya,
S minden búbánat lelkük gazdagsága.
A fáraó elálmélkodott a dal értelmén, s azt mondta:
- Éneked megtanított valamire, amit valamikor talán tudtam.
Hozd el az éhezőket, hadd lássam vendégül őket, s cserébe ők is jóllakatnak engem!