Vázlat, eredeti mesekazettán megvan egy rokonomnál, majd az alapján átírom.

 

     Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Noémi volt a neve. Noémiék nagyon szegények voltak, egy külvárosi szegénynegyedben éltek. Nem volt mása, csak egy bábuja, amit elnevezett Noncsinak. Esténként zsebkendőjéből terített ruhát bábujára és könnyes szemekkel mesélte neki saját életét,
- Tudod Noncsikám, ha nagy leszek nekem is lesz kékcsempés fürdőszobám és autóm, meg televízióm és babákkal díszítem majd az egész szobámat és még kirándulni is autóval járok. Ha gazdag leszek, sok barátom lesz, többé nem nevet ki senki.
A bábu szótlanul hallgatta a kívánság-meséket.
Az utcabelijei vidám játéka behallatszott az ablakon, ahogyan megbeszélték a sorozatok filmjeit. Egyszer hallotta, akarták őt is hívni magukhoz, de egyikük így szólt:
- Ezt a szégyentelent, aki nem restelli a fát ringatni az ölében!? Azt mondta anyukám, olyan szegények, hogy még lemezjátszójuk sincs, nemhogy videó és hifi-torony!
Egyszer mesemondó-pályázatot hirdettek az iskolában. Mind jelentkeztek, de Noéminak nem volt mit felvennie.
- Tudod, Noncsikám, úgy szeretnék én is elmenni, de attól tartok,
kinevetnek engem.
Abban a pillanatban Noncsi felemelkedett, egy kört irt le a levegőben és a körből odaesett egy hófehér ruha, hófehér cipővel. a hozzávaló kiegészítőkkel. Noémi boldogan ment a színházba, ahol benevezett utolsónak.
Meséltek a gyerekek horrorfilmeket, hogyan szoktak kifosztani, becsapni embereket, meséltek a jó és rossz gyerekekről, de bizony mese egy ajakról sem hangzott el, s még a szép kiejtés díjat sem lehetett átadni, mert egy sem akadt, aki szépen formálta volna a szavakat. Ekkor, mintha Noncsi hangját hallotta volna, mintha belőle szólt volna:
- Na indulj, Noémi, bátorság!
Mintha nem is ő lenne, a lábai vitték a színpadra és bemondta saját életéről készült meséje címét: ?A fabábus kislány?.
Csend lett a teremben. Utcabelijei szájtátva figyelték, ismerős volt nekik a történet, de nem ismerték fel a csúf kis békát, ahogyan ők nevezték maguk között. Noémi lett az első mindenben.
Aztán hívták mesélni mindenfelé, sikeres lett, sok barátja lett, s hogy gyermekkori kívánságát teljesítse, babákkal rakta tele szobáját. De minél gazdagabb lett, annál szomorúbb. Valami hiányzott neki, amit nem tudott megmagyarázni. Egyre kevesebb mese jutott az eszébe. Egy napon elindult az elhagyott kis ház felé, s ahogy benyitott az ajtón, észrevette a fabábut az ócska ágyon.
-Noncsi, Noncsikám! Neked köszönhetek mindent és én hálátlan, majdnem elfelejtettelek!
Boldogan ölelte magához bábuját és újból eszébe jutottak mesék. Mese az élet, ha csillagzenére figyelünk, és valóság a mese, ha mindent megjegyzünk és aszerint élünk, amit szívünk muzsikál nekünk.

 

Oldal: A fabábus kislány
Tréfás felvonulás - © 2008 - 2024 - gyermekeknek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat