Tréfás felvonulás

Kohut Katalin mondókái, gyermekversei, meséi, játékok

     Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szőke hajú, égkék szemű kislány. Jutkának hívták. Angyali nézésével szinte megbabonázta szüleit, nem tudtak rá haragudni, bármilyen rosszaságot is követett el. Egész nap csicsergett piciny szájával, vékony hangocskáján. Énekével bámulatba ejtette környezetét.
- Ebből a gyerekből színésznő lesz, meglátjátok! - mondogatta édesanyja.
Jutka egyre nagyobb tehetséggel játszotta szerepeit. Már kora reggel elkezdte bemutatóját a mosakodásnál.

"Vizecske, vizecske
kis arcom vizezd be,
ragyogjon kéz kicsi szemem,
pufi pofim piros legyen,
kicsi szám kacagjon,
fogicám harapjon!"

Mókázott,s közben a tükörben gyönyörködött saját képmásában. A tündérlányka hatása alatt állt a család, s így nem vették észre, hogy amíg gyönyörködtek benne, elkényeztették túláradó szeretetükkel.
A születésnapjára édesanyja meghívta az ismerős gyerekeket. Jutka örült a társaságnak, vidáman mutogatta birodalmát. Aztán játszottak énekversenyt, szembekötősdit.Jókedvűen telt az idő addig, míg édesanyja behozta a tortát és asztalhoz invitálta a csemetéket. Jutka elfújta a gyertyákat és átölelte a süteményes tálat.
- Ez a torta mind az enyém, ezt én kaptam egyedül! Ebből ti nem esztek! - dicsekedett pajtásainak
Édesanyja lefejtette karjait a süteményes tálról, felvágta a négerszín tortát és szétosztotta az gyerekek között. Jutka erre felemelte a porcelánt és földhöz vágta. A szoba padlója megtelt törmelékkel és szétlapult süteménnyel. Az ünneplő arca piros volt, mint a tűz és magából kikelve kiáltotta:
- Miért adtad oda az én tortámat?
Édesanyja azt mondta neki :
- Kis Jutkám! Te csak magadra gondolsz állandóan. A játékban osztoztál a pajtásaiddal, sőt az ajándékokat is elfogadtad, de az ünnepi tortából sajnáltad megkínálni őket és engem is elszomorítottál, pedig örömet akartam szerezni neked. Tudod mit, Jutka? Ha nem becsülöd meg a munkámat, keress magadnak egy másik mamát! Mehetsz világgá!
- Megyek is! Itt nem maradok egy percig sem! - kiáltotta a méregzsák.
- Nem tartalak vissza. Más mama talán mindent megenged neked. Gyere, összepakolom a ruháidat!
S egy kis bőröndbe betett mindent, még túrós batyut és almát is csomagolt.
Jutka megfogta poggyászát és durcásan kinyitotta az ajtót.
Odakint már besötétedett, a csillagok csodálkozva pillantottak le az akaratos kisleányra. Csak a hold világított álmot hozó fényével. Jutka megszeppent és vacogva nyújtotta kezeit édesanyjának:
- Mama, fogd meg a kezem!
- Jól van kislányom, a kapuig elkísérlek!
A szőkeség fehérré vált arcocskáján az egyre növekvő riadtság jelei mutatkoztak, de már csak azért sem engedett csökönyösségéből. A kapuhoz érve kutyaugatás ütötte meg a fülüket, s mikor az anya a kilincset megfogta, Jutka akarata megtört:
-Mama, én félek a kutyáktól! Nem is akarok világgá menni, mert te vagy a legjobb
anya a világon!
Könnyes szemeivel megbánón nézett édesanyjára, aki ölébe kapva elhalmozta
csókjaival. Már bizony ő is félt attól, mi lesz akkor, ha gyermeke nem gondolja meg magát és erősebb lesz gőgje a ragaszkodásnál.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 25
Tegnapi: 85
Heti: 152
Havi: 752
Össz.: 100 671

Látogatottság növelés
Oldal: Az akaratos kislány
Tréfás felvonulás - © 2008 - 2024 - gyermekeknek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »