Vázlat, eredeti mesekazettán megvan egy rokonomnál, majd az alapján átírom.
János ment hazafelé a kihalt úton és egyszer csak elsötétedett minden, még a hold sem világított az égen, a csillagok is bevonták fényüket. A cserebogarak súgtak-búgtak, tanakodtak, hogy megijesztik Jánost, hadd higgye, hogy egy hatalmas állat öklelte fel és zsupsz, nekiütődtek a hátának. János, mivel nem látott, összetaposta őket és tapogatózva folytatta útját a sötétben.
Egyszer csak odaszállt a kezére az utolsó cserebogár, amelyik nem vett részt a többiek átékában. János így szólt hozzá:
- Látod, cserebogár, milyen hatalmas vagy! Te megmutattad nekem a helyes utat, a többiek pedig a fényüket is odaadták egy kis mulatságért.