Egy öreg nénike álldogált a buszmegállóban egy csoport diák
mellett. Megérkezett a jármű, a gyerekek egymást lökdösve
igyekeztek felfelé, s gyorsan helyet kerestek. Az anyóka utolsónak tipegett reszkető lábaival a lépcsőkön. Arra gondolt, de hálás lenne, ha valaki felsegítené a buszra. Megkapaszkodott a jegylyukasztó automatában.
Ekkor éles nevetés hangzott a háta mögül:
- Nézzétek! A vénlány alatt inog a talapzat!
A néni sóhajtozva ölelte szorosabban a fémet. Ugyan mit tehet egy csoport fiatal ellen? Magyarázza el nekik, hogy ennyi idős korában ő mennyire tisztelte az öregeket, s csodálkozva hallgatta órákig érdekes történeteiket.
Meleg kéz simította végig a vállát. Egy zöld szemű kisleány mosolygott rá.
- Tessék helyet foglalni, néni!
Karját megfogva odavezette a helyére.
A gyerekcsapat ledermedt egy pillanatra, aztán egyikőjük
gúnyosan odaszólt a kislánynak:
- Mi van, te hős? Még az őskorban élsz?